Emberi tragédiák peregnek le egyetlen másodperc alatt azok előtt, akik szemtanúként átélnek egy balesetet. A sokkoló pillanatok éveken át kísértenek, sokan nem tudják feldolgozni az eseményeket.
A közelmúltban lagziba tartottunk éppen, a nyírségi rokonokhoz — emlékszik vissza Szolnoki György. — Délutáni, elég sűrű és lassú forgalom volt a négyesen, még közvetlenül Szolnok után. Akkor tűnt fel két motoros, szlalomoztak az araszoló járművek között a gépeikkel, elrepesztettek az autónk mellett. Emlékszem, rossz érzés fogott el. Aztán meglódult a forgalom, gyorsabb ritmust vett fel, úgy tűnt, innen megy minden mint a karikacsapás. Arra már nem emlékszem, hogy Szajol előtt vagy után, de újra bedugultunk. Baleset lehet, mondta a haverom, s előre kémlelve már láttuk a mentők és a helyszínelő rendőrség villogó lámpáit.
Mikor odaértek a roncsokhoz a férfi, felismerte a két motorost. Az aszfalton hevertek. Egyikük lába letépve, akár felvehette volna, mikor a padkára lehúzódva elmentek mellette. A másik is halott volt. Egy Renault állt még ott totálkárosra törve, mellette az egyik motor, szinte szétszaggatva. Köröttük egy vérző fejű ember téblábolt imbolyogva, látszott, sokkot kapott a szerencsétlen. Valószínű, ő volt a Renault pilótája.
— Nyomott hangulatban haladtunk tovább, aligha lehetett volna minket lakodalmas menetnek nevezni. Aztán pár nap múlva utánanéztem az esetnek. A motorosok, az immár jóval gyorsabb forgalomban, tovább szlalomoztak, szabálytalanul. Aztán jött a Renault velük szemben, a túlzott sebességmámort élvezve. Frontálisan ütköztek. Ketten haltak meg. Ez lett a vége...
Szolnokon történt, a Gólya (Eötvös téri) körforgalomnál. Egy autós nem vette észre a zebrán átkelő gyalogost — idézte fel az eseményeket Bakos Lajos. Mint elmondta, egyre csak haladt, haladt előre az autóval a sofőr, de már látszódott, simán el fogja ütni a szerencsétlen gyalogost.
— Mintha észre sem vette volna, úgy ment, de a gyalogos sem figyelt az autóra egyáltalán — mondta a férfi. — Így aztán bekövetkezett a nagy ütközés. Ezt szó szerint kell érteni, mivel a gyalogos valósággal felrepült a levegőbe, amint az autó az elejével elkapta. Hideglelős látvány volt, az biztos, pláne így testközelből! Persze az ütközés után azonnal odafutott több ember is a földön fekvő gyalogoshoz, köztük az autós is, és azonnal hívták a mentőt, miközben megkérték, hogy ne mozogjon a gyalogos, aki nagyon fájlalta mindenét.
Lajos egy másik tragédiának is a szemtanúja volt, amely a nyáron, Badacsonyban történt. — Nem kell mondani, mekkora ott a forgalom az üdülési szezonban. Rengeteg az autó, és a motorosok száma sem sokkal marad el. A karambol is egy autóval és motorossal történt.
Két autóval előttük indult ki a badacsonyi nagy parkolóból egy motoros, nem kis gázzal, amikor teljes erőből beleszaladt egy autóba. Hatalmas volt csattanás, a motor kicsúszott az út közepére, a rajta ülők pedig szó szerint hatalmasat repültek, rácsapódva az úttestre — mesélte a férfi. A motor vezetője viszonylag gyorsan felállt, utasa viszont, egy fiatal nő, meg sem mozdult. Úgy hevert az úton, mint aki nem is él. Persze itt is csődület lett azonnal, mindenki idegesen kiabált, telefonált.
— Szerncsére a nő nem halt meg, viszont súlyos sérüléseket szenvedett, mentőhelikopter jött érte. Napokig kísértett még a földön fekvő nő látványa — teszi hozzá Bakos Lajos.
Kun Oszkár egy régebben történt balesetet nézett végig, amelynek az emlékétől máig nem tud szabadulni. Egy rendőr irányította a forgalmat Szolnok belvárosában az egyik gyalogátkelőn(!) állva a kétszer kétsávos főúton. Amikor feltette a botját, hogy „váltson” a gyalogosok azonnal ki is lőttek, ám egy autós közéjük hajtott. Egy nőt talált telibe, fel is dobta, repült a hölgy, messzire. A rendőr megfordult és első reakciója az volt, hogy a gumibottal rásújtott az autó tetejére.
— Meglepő volt számomra, hogy az elütött hölgy felállt és az időközben kiérkező mentőbe a saját lábán szállt be. Később azért kíváncsi lettem volna, hogy mi lett vele, remélem, nem volt komoly fejsérülése és túlélte a balesetet — mondta Kun Oszkár.
